2. fejezet 8. rész /befejező rész/

Nos először is. Blogom végére ért. És szeretném megköszönni a sok olvasót, és a komikat. Igazán jól estek. És potyognak a könnyeim mert vége lett ennek a blogomnak, de itt van egy, amit nem rég kezdtem , olvassátok, és komizzatok, csatlakozzatok : http://remembermeniall.blogspot.hu/
Nem is húzom tovább az időt, az utolsó fejezet :

-Sajnálattal közlöm, Mr. Horan nem élte túl. Részvétem - suttogta az orvos, és sajnálattal nézett ránk.
-Micsoda? - csuklott el a hangom, nem bírtam lélegezni. Életem szerelme meghalt?
-Sajnáljuk.
Az orvos visszacsoszogott a rendelőbe, én pedig lezuhantam a földre. Arcomat kezeimbe temettem, és zokogni kezdtem. Az emlékek kavarogtak a fejemben, és nem akartam elhinni.
-Nem! Nem! Nem hallhatsz meg - ordítoztam, és nem is vettem észre, hogy ökölbe szorított kezem miatt az ujjaim teljesen kifehéredtek. 
-Jessie kicsim, nyugodj meg - próbált nyugtatni Maura, de nála is eltörött a mécses, vállamra borult, és zokogott.
-Istenem Maura - suttogtam, miközben szorosan öleltem.
-Fel kell hívnunk a fiúkat - jelentettem ki, és elmorzsoltam szememben egy lefolyni készülő könnycseppet.
Arrébb mentem, és kikotorásztam a zsebemből a mobilt.. A mobilt, amit még Niall vett nekem.
-H-Harry - zokogtam, amikor felvette, nem tudtam nyugodtan beszélni, a gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben.
-Jézusom, mi történt?
-Le-lezuhant a gépünk, és Niall..
-Mi történt? Megsérült? - hangja aggodalmas lett. Nem akartam őket megijeszteni, de ezt muszáj elmondani.
-M-meghalt - szipogtam tovább, a könnyeimmel küszködve.
-Mi? Nem az nem lehet - emelte fel a hangját.
-Azonnal megyünk..hova? 
-Dublinba - segítettem ki, miközben a szám szélét harapdáltam.
-Indulunk.
Miután bontottuk a vonalat, visszasiettem Maurához, aki a falnak dőlve itatta az egereket. A fiát veszítette el. A fiát, aki sokkal fiatalabb volt nála. Ez nem így helyes. Miért pont Niall? Miért pont a mi gépünk?
Éles fájdalom hasított a szívembe, mire megtántorodtam, és a székre roskadtam.
-Jól vagy? - meredt rám, bár látszott, hogy nem nagyon érdekli most más, csak az, hogy Niall nincs többé. Nincs többé. Nem láthatom többé a mosolyát, nem hallhatom többé a hangját.
Ő már biztos fentről figyel minket. De nem, ennek nem így kellett volna lennie. Miért nem én haltam meg? Most mi lesz a bandával? A fiúk..belepusztulnak. Tulajdonképpen még nem is fogtam fel. Túl nagy súlya van ennek a szónak "Halál". Meghalni? Dehát egyszer mindenki meghal. De miért pont most? Most lenne rá a legnagyobb szükségem.
És Maura? Vele mi lesz? 
Niall, már most hiányzol. Nem bírok élni nélküled..Szorít a szívem. Fáj..Éget valami belül. Niall segíts. Miért történik mindez?
-Maura.. - fordultam a zokogó nő felé, mire ő kérdőn rám nézett. - Fáj.
-Nekem is - suttogta, mert mást nem tudtunk mondani.
Az orvos kilépett az ajtón, nyomában pedig három nővér. Egy letakart alakot toltak ki a műtőből. 
Ott fekszik a szerelmem..Tehetetlenül. Ott fekszik az életerős fiú. Aki imádott enni. Aki folyton nevetett. Akinek a legnagyobb gondja az volt, hogy nem talált fagyit a hűtőben. 
Ezen emlékek miatt halványan elmosolyodtam. Istenem, miért vetted el ilyen hamar tőlünk? 
Mosolyogva sírtam..A fiú miatt, aki mér sosem fog mellettem állni. 

                                                                               ~*~

A temetés napja.  Temetés..Amikor utoljára láthatom. A fiúk és én Mauránál maradtunk, hisz itt, Írországban lesz végső nyugalma. A könnyeim patakokban folytak, amikor felvettem a fekete ruhámat.  Reméltem, hogy sosem kerül rá sor, hogy ezt felvegyem, de hamarabb bekövetkezett, mint hittem. A szatén végigsiklott a hátamon, miközben Maura szipogva húzta fel a cipzárt.
-Köszönöm - bólintottam, és megigazítottam a hajamat, amit Maura készített el nekem. - Túl sokat teszel értem.
-Ne butáskodj - csóválta meg a fejét, miközben elővett egy zsebkendőt.
-Nem fogom tudni végig csinálni. Olyan nehéz lesz - ráztam a fejem kétségbeesetten. 
-Tudom, hogy ezt most nagyon nehéz lesz. De el kell fogadnunk, hogy az életünk nélküle folytatódik tovább - magyarázta, de szerintem ő maga sem hitte el, amit mondott.
-Indulhatunk? - lépett be az ajtón Louis. Olyan furcsa volt így. Ilyen kifejezéstelen arccal, hogy csak a semmibe meredve áll. De ez az összes fiúra igaz volt, a nappaliba érve Lou-val együtt négy kétségbeesett, szomorú szempár meredt a semmibe. A bandának vége. A One Direction semmit nem ér  Niall nélkül. A rajongók, ha megtudják. Belepusztulnak.
Megfogtuk a virágokat, és kiléptünk az ajtón. Ragaszkodtam hozzá, hogy gyalog menjünk a temetőhöz, ki akartam szellőztetni a fejem. 
Zayn mellett sétáltam, felé fordultam, mert eszembe jutott valami.
-Zayn, Emma, Rikky, Rose, és Elza is eljönnek?
-Igen, velük majd ott találkozunk. Nagyon magukba vannak borulva - hajtotta le a fejét.
Egész úton próbáltuk erősnek mutatni magunkat, nem akartunk egymás előtt sírni. De tudtam, hogy ez hamarosan lehetetlen lesz, mivel a ravatalozóban nyitott koporsó lesz.
A temető elé érve vettem egy nagy levegőt, példámat mindenki követte, mert csak a tőlünk származott sóhajok csaptak némi zajt. Meg a harangozás.
Besétáltunk a kapun, és a ravatalozó felé mentünk. Mi hamarabb mentünk, úgyhogy még nem sok ember ácsorgott ott.
A ravatalozóban gyertyák, és székek voltak felállítva, és középen ott feküdt ő. Szép, barna koporsóban, a koporsó elé koszorúk fektetve. Mi is odaraktuk, amit mi vittünk, az mindegyiknél nagyobb volt.
A fiúk odarakták, és egy kicsit megálltunk egy perce. Nem mertük megnézni Niallt. Túl sok emléket bolygatott volna meg, de ennyivel tartoztunk neki. A többiek, mintha ugyanarra gondoltak volna mint én, halványan bólintottak és odaléptünk hozzá.
Niallhöz, aki már nem lélegzett, nem mosolygott rám, nem mozdult, csak élettelenül, és tehetetlenül feküdt. Ő már rég a mennyben jár, és boldog az égiek között. De nekünk csak fájdalmat, és ürességet hagyott itt. 
Itt már senki nem volt olyan nagy legény. Maurából, a fiúkból, és belőlem egyszerre tört ki a sírás. Nem érdekelt semmi, és senki. Csak hüppögtünk, szipogtunk, és zokogtunk. Egymás vállára borulva zokogtunk. Ránéztem az arcára. Az arcvonásai rendezettek voltak mint mindig..De nem mosolygott. 
Az emberek szállingóztak befelé, elmotyogtak nekünk egy-egy "részvétemet", és átöleltek. 
A többi lány is megérkezett, és ijedten bújtak oda a fiúkhoz. Na igen, csak nekem nem volt senkihez odabújnom. Csak Maurához. Óvatosan elengedtem Niall édesanyját, és közelebb léptem a koporsóhoz.
Kezemet az övére raktam. Jéghideg volt, de nem érdekelt. A könnyeim rápotyogtak márványbőrére. Megakartam csókolni, de tudtam, nem fogja viszonozni. Alig egy óra, és nem látom többé.
Kissé hátrébb léptem, reménytelenül, és azt vettem észre, hogy már szinte az összes ember eljött, aki ismerte, és szerette őt.
A pap is becsoszogott kis imakönyvvel a kezében.
-Tisztelt hozzátartozók, családtagok, barátok, ismerősök. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Niall Horant, eme 19 éves ifjút, végső nyugalomra helyezzük - vontatottan beszélt. Mint aki csak a betanult szöveget mondja érzelmek nélkül. Reméltem, hogy ez nem így van.
Szipogás, zokogás hangja töltötte be a termet. 
A pap pedig csak beszélt. Minden szava éles késként hatolt belém. Főleg, ami most következett.
-Búcsúzik szüleitől, Maurától, és Bobbytól, testvérétől Gregtől, barátnőjétől Jessie-től, barátaitól Harrytől, Zayntől, Louistól, és Liamtől - fejezte be a felsorolást, mi pedig egymás vállára borulva zokogtunk. A fiúk, Maura, Bobby,Greg, és én.
A ravatalozó után kimentünk a sírokhoz, és két ott dolgozó a koporsót vitte előttünk. Utána mi, és a többi ismerős. Mindenki sírt, tényleg mindenki.
A kijelölt sírhelyhez érve, a két munkás kiásta a gödröt, kimásztak, és a pap engedélyével belehelyezték az immár lezárt koporsót. Egy-egy vörösrózsát beledobtunk a gödörbe, a koporsóra. És sírtunk. Most sírtunk a legjobban. Összetörtünk, mindannyian. A banda feloszlik, ez már biztos. Niall eltávozása mindent felborított. A szívem összetört.

60 évvel később.
-És ezzel véget ért az én történetem, gyerekek - mosolyogtam unokáimra, miközben letöröltem ráncos arcomról néhány könnycseppet. 
-Nagyi, miért sírsz? - fordult felém Daisy, a legidősebb.
-Semmiért kislányom. Csak azért, mert akkor máshogy is alakulhatott volna. Mi lett volna ha..De ezen kár gondolkozni igaz? - ráztam  meg a fejem.
A férjem,  George csoszogott be hozzánk, 5 csésze teával. Mosolyogva vettem el egyet, és gondoltam végig újra az életem.
Soha nem hittem, hogy Niall halála után, érhet e még boldogság. De úgy látszik igen. A fiúk is boldogok a feleségeikkel, gyerekeikkel, és unokáikkal. A kapcsolatot még mindig tartjuk, és még így, ráncosan, hetven évesen is a legjobb barátok vagyunk.

2. rész 7. fejezet

Itt van egy új feji. Úgy érzem ezzel még tartozom mert sokáig nem hoztam újat. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást.!  :)


"-Biztonsági öveket bekapcsolni a repülőgép zuhanásnak indul.."


-Niall megfogunk halnii - ordítoztam. 
-Kicsim nyugi - .. próbált nyugtatni Niall.
-Niall nem fogok megnyugodni.
-Hölgyem nyugodjon meg - jött oda hozzánk egy nő.
Niall csak megfogta a kezemet és megcsókolt.
Éreztem ahogy nagy sebességgel esünk lefelé. És nem éreztem magam mellett Niallt. Nem éreztem puha kezét a kezemen. A szememből könnyek pottyantak le a combomra. 
-NIALL - csak kiabáltam.
Fel kell állnom megkeresni Niallt. Ő az életem értelme. Nélküli mit is érhetek. Huhh.. felálltam és elindultam. Az emberek a földön feküdtek próbáltak kapaszkodni valamiben. Én megcsúsztam és hasra estem a fejemet pedig bevertem egy székbe.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

-Niall kicsim jól vagy? - keltem fel az immár véres földről de Niallt nem találtam helyette csak sok halott, sérült embert és egy égő repülőt.
-Nee ilyen nem leheet - kiabáltam.
A föld nem volt valami járható de megpróbáltam.

                                  


Elindultam megkeresni Niallt de nem találtam. Mindenhol vér. És mivan ha meghalt? Ha meghalt életem nagy szerelme? Nem bírom tovább. A kezem a lábam az arcom mindenem véres lett. A ruhám cafatokban vannak rajtam. A hajam mint egy boszorkánynak. De most ez volt a legkisebb gondom. Csak mentem amerre a szemem látott. 
-Valaki.Hahó. - próbáltam kiabálni de éreztem hogy a lábaim nem bírják tovább és előttem minden elsötétül. De mennem kell. Nem adom fel. 'I won't give up' járt a fejemben. 
Valaki közeledett felém.
-Niall? - kérdeztem és kezdtem el futni.
-Nem. Kisasszony jól van? Én egy mentős vagyok.
Amint ezt meghallottam kicsit elszomorodtam. 
-Persze jól vagyok - dadogtam és elkezdtem utána menni - van még túl élő?
-Hát nem tudom engem elküldtek hogy keressek túl élőket de én csak a kisasszonyt találtam. Azóta lehet hogy még találtak.
-Jessie, a nevem Jessie - mondtam.
Egyre jobban közeledtünk a mentőkocsik felé. Valakit pont toltak be a mentőkocsiba. Még így is helyes volt.. Szőke hajú mint Niall.
-Jessie? - hallottam egy erőtlen hangot.
Elkezdtem rohanni a mentőkocsihoz már tudtam hogy ő Niall?
-Maga az a bizonyos Jessie? - kérdezte a másik mentős.
-Igen én vagyok. - mondtam miközben megöleltem Niallt.
-A párja gondolom.. egész úton csak magáról beszélt..
Én nem hallottam és nem is láttam semmit csak Niallt ahogy előttem fekszik azon az ágyon tiszta véresen. Nem bírtuk ki hogy ne csókoljuk meg egymást.
-Niall kicsim jól vagy? - kérdeztem ijedten.
-Persze én jól vagyok de te? - mondta erőtlenül.
-Az most mind1 lényeg hogy te jól légy. - mondtam és magához szorított.
-Nem mind1. Engem érdekel. Nem tudom hogy mit csinálnék ha te nem lennél nekem.
-Bocsánat de el kell hogy vigyük Niallt a kórházba és magát is. - mondta a mentős miközben beraktak minket a kocsiba.
Az utat végig beszélgettük. Rémes volt Niallt így látni.
Fél óra múlva megérkeztünk a kórházba és Niallt rögtön elvitték vizsgálni.
-Jessie fáradjon be - hívott be a doki.
Gyorsan megvizsgált.
-Noss.. nincs semmi baja csak egy kis enyhe agyrázkódás. - mosolygott.
-Oké. köszönöm - mentem ki.
Mikor kiértem Niall még nem volt sehol. Jobbnak tartottam ha felhívom az anyukáját.
-Haló Maura? - nyeltem egyet a telefonba.
-Igen. De te ki vagy? - kérdezte.
-Hát ez nem a legalkalmasabb idő hogy bemutatkozzak de Jessie vagyok Niall barátnője és Niall.. kórházba került..
-Hogy mi? - hallottam hogy a hangja elcsuklik.
Megadtam Maurának a címet és azt mondta hogy rögtön ide jön mert közel volt.
15 perc után idejött.
-Csókolom - álltam fel.
-Szia Jessiekém. - ölelt meg.
-Maguk Niall Horan hozzátartozói? - kérdezte a doki.
-Igen mi vagyunk. - válaszoltunk Maurával egyszerre...

2. rész 6. fejezet

Sziasztok. Bocsi hogy eddig nem hoztam új fejit de nagyon el voltam havazva. Remélem azért figyelemmel követitek a blogot:))


*Jessie szemszöge*

-Niall - fordultam Niall felé. - haragszol?
-Dehogy is kicsim miért haragudnék? - nyitotta ki hirtelen kék szemeit.
-Azért mert most nem csináltuk.. - sütöttem le a szemeimet.
Niall itt elröhögte magát.
-Kicsim akkor csináljuk amikor te is szeretnéd - mondta majd egy csókot lehelt a nyakamra. Én erre megcsókoltam majd lefeküdtünk aludni.

*Reggel*

-Bazdmeg Niall elkéseeek - ordítoztam.
-Hm.. kicsiszívem honnan késel el? - értetlenkedett kómás fejjel.
-Hát.. még nem mondtam neked de mennem kell a fogorvoshoz.
-Ajjhh.. - vigyorodott el. - öltözz fel elviszlek.
-Köszi - csókoltam meg.
Niall csak felvette a tegnapi nadrágját és a pólóját amit a földön hagyott. De én mit vegyek fel? Sok keresgélés után végre megtaláltam a megfelelő ruhát a fogorvoshoz. Egy rózsaszín szoknyát és egy vékony pulcsit vettem fel egy magassarkúval

                


Niall már lent várt a kocsiban de én még előtte írtam egy levelet a többieknek mert még ők alszanak.
A levélben ez állt:

Sziasztok.

Niallel elmentünk a fogorvoshoz. Majd hívlak titeket ha lesz időm.
Puszi, Jessie


Kimentem és beültem a kocsiba.
-Jessie majd akkor mikor menjek érted? - kérdezte Niall.
-Hát.. nem vársz meg? - néztem rá kiskutya szemekkel.
-De megvárlak..- vigyorgott.
10 perc kocsikázás után megérkeztünk.
Bementünk a fogorvoshoz és pont én jöttem. 
-Kívánj sok sikert. - mondtam Niallnek és megöleltem.
-Ügyes légy kicsim - vigyorgott Niall és megcsókolt.
Én szép lassan bevánszorogtam a fogorvosi rendelőbe és beültem a székbe.
-Noss, Jessie - kezdet a doki - akkor megnézem a fogadat és majd megmondom hogy mit tehetünk.
-Oké. - mondtam és nyeltem egy nagyot.
Kinyitottam a számát és a doki elkezdte nézni a fogaimat. Nagyon féltem a fogorvostól. Talán semelyik dokitól nem féltem annyira mint a fogorvostól. Meg még a nőgyógyásztól.. de most szerencsére nem ott vagyok.
-Áh.. tudom már - kezdett bele a doki - fogszabályzó.
-Hogy mit mondott a doktor úr. - este ki a székből. 
-Fog-sza-bály-zó. Érti amit mondok? - nézett rám hülyén.
-P-p-persze. - dadogtam. 
A doki átküldött egy másik orvoshoz aki felrakja a fogszabályzót. 
Bementem elmondtam minden bajomat kínomat és leültem a székbe. A doki elkezdet felrakni a fogszabit.
-Dokibá ez sokáig fog még tartani?
-Nem a ha befogja a száját. - mondta durván.
Fél óra után befejezte és én kifizettem. Kimentem és megnéztem magam a tükörben. 
Így néztem ki:

                                                             


Ez valami rémes volt. Remélem azért Niallnek tetszeni fog. De tényleg.. hol van Niall? Mind1.. biztos hazament elindulok én is gyalog.. nem lakunk olyan messze egy kis mozgás mindenkinek jót fog tenni. És az utcán mit láttak szemeim? Niallt.. egy másik lánnyal.

                               



Ilyen nincs.. megcsalt?.. És ez a lány.. Amy Green? Akivel az újságban is volt? Mind1.. elhessegettem ezeket a gondolatokat és fogtam egy taxit. Beültem és megnéztem hogy biztos ők azok. Hát és ők.. Gyorsan hazamentem és kifizettem a taxit. Berontottam a házba és elkezdtem sikítani.
-MIÉRT VELEEM? - kiabáltam.
Senki nem volt itthon csak egy levelet találtam, amiben ez állt.

Kedves Jessie és Niall:

Elmentünk egy kicsit kirándulni és a bemutatni a családunknak a lányokat.
Majd jövünk. A fiúk.


Felrohantam a szobánkba és elkezdtem bedobálni a ruháimat a bőröndbe. Mire sikerült összepakolnom és levonszolnom magam és a bőröndömet a lépcsőn pont bejött Niall. 
-Szia kicsim. - csókolt volna meg de én eltoltam magamtól. - mi a baj szivi?
-Semmi.. csak.. - itt elsírtam magam.
-Mi a baj Jess? - ölelt át. Most nem toltam el magamtól jó volt érezni teste melegét..
-Láttalak egy másik csajjal.. Amy-vel.
Most Niall tolt el magától egy kicsit hogy fel tudjon venni az ölébe. Én reflexszerűen a lábaimmal megkapaszkodtam a derekában. 
-Kicsim tudom hogy mire gondolsz.. én TÉGED szeretlek.
-Akkor miért voltál vele? és az újságban is? - tört rám a sírás.
-Ne sírj.. - törölte le a könnyeimet. - nekem Amy olyan mint spongyabobnak patrik. 
-...mind1 - öleltem meg - én akkor is szeretlek és harcolni fogok érted.
Niall csak mosolygott és visszaölelt.
-Kicsim jó hogy összepakoltál. - mondta Niall.
-Miért? - értetlenkedtem.
-Megyünk Írországba - vigyorgott.
-De-de  minek? - értetlenkedtem amíg Niall kitessékelt a házból be a kocsiba.
-Bemutatlak anyának. - vigyorgott.
-És és ha nem fogok neki tetszeni? - ijedtem meg.
-Tudod kicsim... nem anyukámnak kell hogy tetsszél. - csókolt meg.
10 perc után oda értünk a reptérre. Megvettük a jegyet és felszálltunk a repülőre. Mindenki elhelyezkedett. 4 óra utazás után egy női hang megszólal:
-Biztonsági öveket bekapcsolni a repülőgép zuhanásnak indul..

2. rész 5. fejezet

Na hát Sziasztok. Látom olvassátok de komiznotok is kéne. Úgy döntöttem hogy nem szabok meg komi határt. Majd 1 hetente 1x vagy 2x rakok új fejit de ehhez az is kell hogy egy kicsit komizzatok. Jó olvasást.:)

Már este volt és a többiek még nincsenek itthon.. de ekkor.. 

...nagy röhögést hallottunk.
-Niall ne perverzkedj már.. - rontottak be a többiek. 
-Ajjh hagyjatok már.. - röhögött Niall.

*Jessie szemszöge*

Végre megjöttünk a strandról. Niall ma nagyon perverz volt. Nemtudom hogy mi lesz itt éjszaka(xd).  Mindenki lefeküdt aludni. 
-Kicsim.. - kezdett bele mondandójába Niall.
-Igen? - érdeklődtem.
-Éhes vagyok. Gyere le velem kajáért.
-Ajjh..félsz?
-Nem.. csak nem szeretném hogy egyedül maradj egy ilyen sötét éjszakán.
-De tudod kicsim csak a konyhába mész le.. - világosítottam fel mire ő boci szemekkel nézett rám. - jó ha tudod hogy nem tudok ellenállni nah.. - mosolyodtam el.
Szép lassan lementünk a konyhába. Én leültem a székre Niall pedig elkezdett enni. Mire végre befejezte mehettünk volna ha nem húz vissza.
-Most. - utasított.
-Mi most kicsim? Baj van? - ijedtem meg.
-Nem. Most. Te meg Én. Itt. 
-Jól érzed magad? - kérdeztem értetlen fejjel mire ő felvett az ölébe és felfektetett az asztalra.
-Mostmár értem. - mosolyogtam - de most ne fáradt vagyok.. - mondtam s felmentem a szobába. Kis idő múlva Niall is követett és lefeküdtünk aludni.

*Rikky szemszöge*

Arra keltem fel hogy Harry a számat puszilgatja. 
-Szexeljünk. - jelentette ki. 
-Mi. Most?? - ugrottam ki az ágyból.
-Igen. Akar téged. - nyalta meg a száját.
-Ajjhh.. és mivan ha valaki benyit?
-Nem mert már mindenki alszik. Naah csak egy kicsiit.. - könyörgött.
-Jó.. - adtam meg magam mire ő lefektetett az ágyra.
Lassan elkezdett csókolgatni. Először az arcomat a számat majd a nyakamat. Elkezdte szívni. 
-Ahhj.. - nyögtem fel, megtalálta a gyenge pontomat a nyakamon.
Majd letért a melleimhez. Egy mozdulattal lerántotta rólam a pizsi felsőt. Elkezdte puszilgatni a bimbómat majd szívogatni. Én nagyokat nyögtem.
-Most én jövök.
Fordítottam a helyzetünkön és ő volt alul. Levettem róla a boxert meglátva nagy férfiasságát. Elkezdtem simogatni és puszilgatni. Kínozni akarom. Megnyaltam a végét majd abbahagytam.
-Kérlek baby.. - könyörgött...
Egyszer kétszer végignyaltam de baj volt.. éreztem hogy nedvesedem. 
-Most én jövök. 
majd átfordított és megint én kerültem alulra. Lehúzta a pizsinadrágomat a bugyimmal együtt.
-Kicsim te kire izgultál fel ennyire?
-Szerinted bazdmeg? Az íróasztalra...
Elkezdte nyalni a puncimat. Kis idő múlva abbahagyta.
-Nee.. - szinte kiabáltam.
-Kínozlak.. - ördögi vigyort vett fel az arcára.
Majd feldugta egyik úját amit nemsokára még két úja is követte. Én nagyokat nyögtem. Ő lassan elkezdte pumpálni.
-Gyorsíts.. - förmedtem rá.
Ő gyorsított és én meg nagyobbakat nyögtem. A nyelvével elkezdte izgatni a csiklómat. 
-Álljjj.. - kiabáltam. - hatolj belém.
-Baby szeretnék benned lenni amikor elmész.
Mondta majd a bejárathoz tette nagy férfiasságát. Belémhatolt. Mind ketten nagyokat nyögtünk. Várt amíg megszoktam a méretét. Az elég Nagy méretét. Elkezdett lassan pumpálni majd gyorsított. 
-Kiálltsd a nevem ha elmész. - mondtam.
-Te is az enyémet.
-Ohh Harry.. - kiabáltam.
-Mmmm.. Rikky...
Egyszerre élveztünk el. Ő belém lövelte ondóját én pedig köré élveztem. Tolt még rajtam párat majd elfeküdt mellettem az ágyon.
-Csodás volt. - mondtuk.
Majd Harry betakart minket. 


Hát öhömm.. igen kicsit perverz lett de 

osztálytársam kérésére.. Remélem azért még 

tetszett..xdd

4. fejezet

"-Segítenetek kell a szülésben..."

-Ho.hogy mi?? - értetlenkedett Niall.
-Ááááááá se segitenetek k-kell.
-De hogy? Még én sem szültem. 
-Jessie segítenünk kell. - állapította meg Niall.
-Ha nem mondod hülyén fogok meghalni. - kiabáltam.
-Jó nah khmm.. akkor hagyjál.
-Nem igaz ilyenen összeveszni.
-Én csak mondtam.
-Niall kicsim eddig is tudtuk hogy segíteni kell..-.-" Bocsi hogy kiabáltam ideges vagyok na.
-Mind1. Lélegezzen nagyokat. 
-Hmmm... huuuu hmmm huuuu - próbált lélegezni a nő. - jön jön a babaa.
-Ohh istenem. - mondta Niall a baba fejecskéje látván és elájult.
-Nah még csak ez hiányzott. - mondtam. - jó akkor.. ő.. mit szoktak ilyenkor mondani?
-Nyomjon.
-Áhh..igen nyomjoon.
A nő elkezdett erőlködni és én meg mint aki érti hogy mit csinál elkezdtem neki segíteni.
-Látom a fejéét. - állapítottam meg.
-Azt az előbb is láttuk.
-Jah..
Megint mint aki érti hogy mit csinál segítettem a nőnek. Már a fél teste kint volt mikor elkezdtem szédülni. Jajj istenem csak most ne ájuljak el. Próbáltam segíteni a nőnek és végre sikerült. Megszült. A kisbaba felsírt.
-Köszönöm hálálkodott a nő.
Niall végre felkelt.
-Nah sikerült? - kérdezte.
-Aha .- mondtam.
-Oh hölgyem gratulálok gyönyörű kislánya lett.
-Fia. - javítottam ki Niallt.
-Öhömm igen.. fia..
-Köszönöm. - hálálkodott a nő.
-Szivesen  - mondtuk Niallel egyszerre.
Ohh.. istenem.. csak ez hiányzott a mai napra. Világra segítettem egy babát 18 évesen. Még én sem szültem de már levezettem egy szülést. De ha Niall itt elájult akkor majd ha én fogok szülni? Nah ezt a témát hagyjuk nem szeretném magam idegesíteni vele. Elég hogy itt vagyunk egy kis helyiségben 3-an vagyis most már 4-en. A baba csak sír. A fejem már megfájdult.. nekem se kell gyerek egyhamar... arra eszmélek hogy Niall a nyakamat csókolgatja.
-Niall fáradt vagyok most ehhez
-Csak egy kicsit. - mondta és tovább csókolgatott.
-Nemm szeretnék beleszólni de nem kell szerintem nektek még gyerek. Hány évesek is vagytok? - kérdezte a nő
-19 és 18. én vagyok 19. hihiii- mondta Niall.
-Nahát akkor meg pláne nem kell nektek még gyerek. De ha nagyon azt akarjátok egy tanácsom van: Az óvszer olcsóbb mint a pelenka. Értve vagyok fiatal ember? - kérdezte a nőcike, Jennie.
-Igen.. - szomorodott el Niall.
Én nem bírtam tovább és 10 perc után Niall karjaiban elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki lerak az ágyra. 
-Holvagyok? - kérdeztem kómásan.
-Itthon kicsim. - mondta Niall homlok puszit adva - aludj egy kicsit.
Én gyorsan elaludtam.

*Emma szemszög*

-Na lefektettem Jessiet. - mondta Niall.
-Igen Niall?Lefektetted xdd? - röhögtem.
-Ajj.. ne értsetek félre.
-Hé.. olyan jó idő van pont.. - kezdett bele Lou.
-STRANDIDŐŐŐ. - kiabált Harry.
-Harry halkabban Jess alszik. - mordult rá Niall.
-Nah gyerekek akkor megyünk strandra? - kérdezte Liam. 
-Nekem jó. - mindenki beleegyezett még Zayn is.
-Hát.ő. én nemm tudok most menni. - szomorítottam el a többieket. 
-Meert? - kérdezték.
-Mert most nincs kedvem. De ti menjetek.
-Oké. - mondták és elmentek pakolni. - én se megyek. - mondta Liam is.
A többiek 10 perc után visszajöttek majd elmentek a strandra. Liam elkezdett csókolgatni. Először a számat a nyakamat majd egyre lejjebb. 
-Ne Liam.. ne. - ellenkeztem.
-De azt hittem hogy te is le akarsz velem..
-Igen de most nem..
-Jó akkor.. hm.. - mondta és bevágta a durcát. 
-De Liam most nem.. kérlek értsd meg.
Akárhogy könyörögtem neki nem értette meg.
-Jó nah azért nem.. mert.. megjött na.. - mondta és befutottam a fürdőbe.
Liam utánam jött. 
-Jajj kicsim bocsi nem tudtam.
-Nem.. te bocsáss meg nekem. - mondtam.
Ezt megvitatva visszamentünk és leültünk tv-zni. Már este volt és a többiek még nincsenek itthon.. de ekkor..



Itt az új feji. Bocsi hogy ilyen sokára hoztam meg de már suli 

van és amúgy sem volt sok időm. Jó olvasást. :) 4-5 komi és 

jön kövi.:))