''Akik elmehetnek Londonba nem mások mint..... És ekkor majdnem elájultam.''
-Elza, Emma, Rose, Rikky és ..............Greg.
Mikor ezt meghallottam majdnem elsírtam magam összetört minden álmom. Vége. Azt hittem hogy végre teljesül de nem. De sopánkodásom megint megzavarták.
-De Tanárnő.-Szólt Greg a stréber.-én nem tudok elutazni Londonba mert a következő hónaptól már nem ebbe az iskolába fogok járni. Apa munkája miatt elköltözünk Debrecenbe.
-Nos akkor valaki más jutott be. Nézzük ki érte el a legtöbb pontot azok közül akik nem jutottak be.-mondta a tanár.
És ekkor megszólalt:
-Áhá nos aki elmehet Londonba a többiekkel az Jessie.
Nem hittem a fülemnek az én nevemet mondta a Tanár el sem hiszem mehetek Londonba. Hirtelen felugrottam és kiáltottam egyet.
-Yee Tesóóóóóó.
Erre mindenki rám nézett én meg mintha nem történt volna semmi visszaültem a helyemre és nyugodtan ezt mondtam.
-Nagyszerű Tanárnő köszönöm.
-Nah jó most ti 5 en gyertek a Tanári szobába ott megbeszélünk mindent. A többiek addig síri csendben itt maradnak.
Mi meg követtük a Tanárt el sem hittem olyan volt mint egy álom amiből soha nem akarok felébredni.
-Tehát a legfontosabb hogy Londonban fogtok iskolába járni és lesz lakás ahol csak ti lesztek. Ott egy Tanárnő fog rátok vigyázni aki ott tanít. Már csak az kell hogy a szüleitek bele egyezzenek a csereprogramba. Értettétek?
-Igen Tanárnő.-hangzott az egyhangú válasz.
-Ezeket a papírokat vigyétek haza ebbe benne van minden írassátok alá és holnap gyertek be a szüleitekkel együtt. Mert a gép holnap reggel 11-kor indul. Szóval hogy legyen időtök mindent elintézni a szüleitekkel holnap reggel 8 ra gyertek be. Most hazamehettek a többi órátokon már nem kell részt vennetek, és gratulálok mindnyájatoknak ez egy remek lehetőség nektek használjátok ki. Szervusztok.-köszönt el a tanár.
-Viszlát Tanárnő.-mondtuk ezt is egyszerre.
-El sem hiszem hogy mi 5 en mehetünk Londonba.-mondtam.
-Én se, ez tök jó.-mondta Rikky.
Mindannyian hazamentünk. Mikor elmondtam anyáéknak a jó hírt alig hitték el rögtön belementek. Csak azért aggódtak hogy nem fognak minden nap látni. Felhívtam a többieket telefonon mindenkit elengedtek. Holnap indul a gépünk. Én már megint csomagolok de nem bántam most az álmom megvalósításáról van szó. Nagyon boldog voltam. Mosolyogva aludtam el.
*****************************************************
Reggel mikor felkeltem gyorsan lerohantam a konyhába hogy megkérdezzem hogy nem álmodtam e a Londonos ügyet de nem álmodtam. A csomagjaim mér ott voltak a konyhába.Tényleg megyek Londonba. Villámgyorsan elkészülődtem és most kivételesen nem Emmával mentem hanem Anyával és Apával ahogy ő is. Beértünk a suliba már mindenki ott volt. Megbeszéltünk mindent. Hazamentünk és én még a megmaradt holmimat bepakoltam bár nem kellett sokat csomagolnom mivel még nem igazán pakoltam ki mindent mióta ideköltöztünk csak a legszükségesebb dolgokat. Úgy elrepült az idő már 10 óra volt gyorsan kimentünk a reptérre a többiek megint hamarabb voltak ott mint én. A szüleinktől könnyes búcsút vettünk és én még a kisöcsémtől is. Felszálltunk a gépre. Izgatott voltam mert még sose ültem repülőn. Felszállt a gép én meg jobban beparáztam. De láttam hogy a többiek is be vannak tojva. Sokat beszélgettünk út közben főként az álmainkról. Hamar eltelt az idő. Megérkeztünk. Leszálltunk a gépről és nem hittünk a szemünknek.........
kövit!:D
VálaszTörlés